Megtorpantam…. Újragondoltam, újraterveztem, itt vagyok.
Nagy lendülettel álltam neki a SophieS Diary oldalnak, mert olyan sok minden történt mióta elindultunk. Aztán Ken végre megírta a saját blogját Romániáról, meg Bulgáriáról, és mivel nálam sokkal jobban ír, gondoltam már nem annyira releváns, amit én írnék. Plusz nagyon zavart, hogy olyan lassan tölt be az oldalunk, úgyhogy az elmúlt két hét szabad óráit azzal töltöttem, hogy újra terveztem a weboldalunkat, optimalizáltam, amit tudtam, és remélem tényleg javult az elérhetőségünk.
Na de visszatérve a gondolataimra… az is annyira jellemző, hogy mikor meglátom, hogy mások hogyan élnek meg valamit (jelen esetben Ken elmesélését a blogján keresztül), akkor elgondolkodom azon, hogy én mennyire érzelmi oldalról közelítek meg témákat, mások mennyivel színesebben írnak, és egyébként is, ki lenne kíváncsi a gondolataimra? És így a sokadik nap után itt vagyok, agyilag kimerülve a csapongó gondolataimmal, és visszahallom a testvérem, meg barátnőim szavait, akikről tudom, hogy hozzám hasonlóan túlgondolnak dolgokat (tisztelet a kivételnek!), és vívják a belső csatáikat, ami kívülről teljesen érthetetlen, hogy miért szükséges. Ja és persze utána bocsánatot kérnek, hogy „kifakadtak”.
Szóval most a magam és talán más hozzám hasonló alkat nevében elkezdek írni. Őszintén, nyíltan, arról, hogyan telnek a minden napjaink, miket látunk, tanulunk, élünk meg és remélem, ez ad némi feloldozást arra, hogy Ti, akik ezt olvassátok szintén merjétek megélni a mindennapokat, akár pozitív, akár negatív, ami történik. Akár olvassa valaki, akár nem. Azt szeretném, ha autentikus lenne minden, amit írok és posztolok, ezért Sharrocks Zsófi néven fogom majd facebookon és instán folytatni a posztolást, és igyekszem magyarul tenni mindezt. A SophieS profil megmarad a pózolós képeknek 😊
13-a péntek van… nem vagyok babonás, de ez egy nagy döntés most a részemről, lehet, hogy nem erre a napra kellett volna időzíteni? Meglátjuk. Remélem velem vagytok, miközben kilépek a komfortzónámból és rám kevésbé jellemző módon megosztom az érzéseimet. Azzal bíztatom magam, hogy úgy is az olvassa ezt a blogot, aki ismer és érdekli, hogy mi van velünk, igaz?
Na ennyit az önsanyargató kérdésekből. Most megyek megetetem a kutyákat, mert ez az egy állandó maradt az életünkben, és ezt meglepően jól be is tartjuk: este 6:30 etetés!
