Reggel szokás szerint én keltem korábban és vittem ki a kölyköket sétálni. Így világosban már egészen más hangulata volt a tónak. Nagyon nyugodt volt a víz. Alig voltak az utcán és bár hűvös volt az idő, nagyon szépen sütött a nap. Közvetlen a tóparton volt a szállásunk, tehát amikor kiléptem, akkor el kellett döntenem, hogy jobbra vagy balra induljak. Elindultam balra. A hotel mellett egy kisebb park volt, aminek a másik oldalán egy kávéházban ücsörögtek a reggeli kávéjukat fogyasztó népek. A kávézó előtt egy autóforduló, amiben éppen egy busz próbált megfordulni. Próbált, mert ott állt egy ezüst Citroën, aminek a tulajdonosa beugrott egy kávéra. Ki is jött, hogy odébbálljon, amikor a busz dudált, ám a buszsofőr nem bírta megállni, hogy rá ne förmedjen az illetőre, aki ettől úgy besokalt, hogy bevágta a kocsija ajtaját, odaordított valamit a buszosnak, majd visszament a kávéházba. A lényeg, hogy egy iszonyat vita kerekedett, pedig egy másodpercre voltak a megoldástól.
Bár kívülálló voltam, de mégis nagyon sajnáltam őket. Mennyire hiányzik a tolerancia mostanában az életünkből és mennyi energiát fecsérlünk felesleges vitákra. Na meg persze kinek volt most ez jó, hogy így kezdték a hetüket. Néha nem látjuk a fától az erdőt és erre én is hajlamos vagyok.
Egy kiadós reggeli után összeszedtük magunkat és elindultunk Firenze felé. Fel is melegedett az idő olyan 22 fokra, és csodásan sütött a nap, ezért a kemping felé vettük az irányt. Olaszország ezen része nagyon zöld és gyönyörű erdős, igazán hozza az alpoki érzést. A falvak/városok azért mégsem hasonlítanak annyira Ausztriára vagy Svájcra, és érdekes módon sok az ipartelep a hegyek lábánál, ami némileg rontja a látványt. De a természetben kanyargó utak nagyon szépek és egy élmény vezetni rajtuk.
Elértünk a kempinghez, ahova nem fogjátok kitalálni kavicsos út vezetett 😊 A kemping teljesen üres volt, mégis volt egy kellemes hangulata, valószínűleg a sok zöld miatt. Egy elég meredek hegyoldalban terült el, és bár volt két laposra dózerolt terasz kialakítva, azért elgondolkodtatott, hogy amikor ez nyáron tele van, akkor kik választják azokat a placcokat, amik nem voltak vízszintesek. A recepció épületében némi kurjongatás után végül találtam egy asszonyt, aki beengedett és kemény 15 euroért ott verhettünk sátrat, ahol csak akartunk. Ki is választottunk egy placcot egy elektromos oszlop mellett a vízszintes részen, közel a mosdóhoz. A mosdó nagyon egyedi volt. Úgy képzeld el, mintha valakinek a nappalijába érkeznél meg: kanapé, étkező asztal, gardrób szekrények, és ebből a helységből egy félmagas fallal leválasztva egy rész, ami mögött a WC és zuhany helyezkedett el. Nem tudom, hogy a szobának volt-e valami funkciója, viszont így csak egy darab fürdőszoba volt, ami ismét felvetette a kérdést, hogy nyáron mekkora sor lehet a mosdó előtt… Aznap miénk volt a terep, ezért ez nem okozott problémát.
Felvertük a sátrat, még gyönyörűen sütött a nap, amikor a kertész úgy döntött, hogy elkezd füvet nyírni. Az egész területen, minket is beleértve. Ez az ötlet nem tartozott a kedvenceim közé. Meglepő módon Molly elég jól tűrte (aki ismeri tudja, hogy gépekre reaktív, ezért is ugat minden induláskor). Én már kevésbé. A kutyák pórázon, hogy ne zavarjuk a bácsit, én a sátor ajtajában ültem és vártuk, hogy befejezze. Igen ám, de egy kis kézi motoros kaszával kezdett neki és mint említettem elég nagy terület várt rá. Hosszú és hangos pár óra következett. Mindeközben a kis maradék elemózsiából csináltam pár szendvicset és meg is vacsoráztunk.
Éppen mosogatok, amikor megjelenik egy fehér lakóautónak átalakított furgon, svéd rendszámmal, benne egy fiatal pár. Leparkolnak mellénk elég közel, és még vagy egy órát ültek a kocsiban ezután. Reméltük, hogy azon tanakodnak, hogy odébbálljanak-e, mert nagyon közel parkoltak hozzánk. Közel persze relatív, egy teli kempingben ez pont jó lett volna, de mint említettem tök üres volt a kemping… Aztán kiderült, hogy csak arra vártak, hogy a baba felébredjen. A babájuk még nem volt egy éves, és éppen a kúszós korszakában volt, de szerencsére imádta a kutyákat, a szülei pedig elég laza hippi stílusban nevelték, így ez végül is egy jó kombó volt a mi szőröseinkkel.
Bejelentkezéskor a recepción kaptunk egy brosúrát, ami szerint este 6-kor sörtúrát tart a tulajdonosnő. Na gondoltam ezt megnézzük! A recepcióval szembeni épületben volt a találkozó, mert mint kiderült a házigazda elsődleges bevételi forrása a sörfőzdéje, amit szívesen meg is mutatott. Egy pár teremből álló, nem túl nagy épületet képzelj el, amiben öt óriási tankban főzte a söröket és csak mesélt, mesélt, hogy hogyan készül, milyen sikerei és megpróbáltatásai vannak, mi rontja el a sört, és milyen a mai kereskedési lánc. Arra is kitért, hogy amikor 5 évvel ezelőtt elkezdte, akkor a környéken mindenki bolondnak tartotta, hiszen ez egy tipikusan bortermelő vidék, de ma már elismerik a sikereit. Nagyon érdekes volt látni, hogy mivel jár egy ilyen business és hogy készül a sör még nem ipari, de már bevizsgált körülmények között.
A svéd páros is részt vett a túrán az izgő-mozgó babával a karjukban, aki egy idő után lekéredzkedett és rendesen feltakarította a padlót. De ez sem a szüleit, sem a tulajdonost nem zavarta. Igaz, hogy mire a túra elkezdődött, addigra már a második adag ruhát teregették, így már értettem, hogy miért 😊
A tárlatvezetés után illendő volt meg is kóstolni a söröket. Itt már Ken vette át a családunk képviseletét, mert nekem még pár gyümölcssörön kívül nem sok ital mozgatta meg a fantáziámat ebben a kategóriában. Ken viszont annál lelkesebb volt, ha értitek, mire gondolok. Ebben az igyekezetében nem volt egyedül, a svéd páros is szívesen csatlakozott. Mivel ők még nem vacsoráztak, ezért étel is került az asztalra, a tulajdonos meg gondolom örült, hogy van forgalma és csak hozta a söröket, amíg mindent végig nem kóstoltak a fiúk. Jó hangulatban telt az este. Megtudtuk, hogy a fiatalok mindketten pszichológusok és éppen a szülői szabadságukat töltik, mert ugye Svédországban anyunak és apunak is jár pár hónap. Arról is meséltek, hogy eddig milyen volt az útjuk a lakóautóban, és hogy már csináltak valami hasonlót még a gyerek születése előtt vitorlással, de végül is úgy döntöttek, hogy nem lesznek digitális nomádok, hanem hazatérnek. Azt hiszem elég jó munkahelye volt mindkettőjüknek, és szerették a hivatásukat, amit jó volt hallgatni. Az este hosszabbra sikerült, mint amire számítottam, és igazán kellemes volt. A baba is jól bírta. Jött-ment (kúszott), mindenkinek is volt az ölében, a kutyák is tolerálták. A tulajdonost pótnagymamájának fogadta, és ment vele sört csapolni minden egyes fordulóban. Nagyon kis fain gyerek volt. Amikor kifizettem a számlát, akkor jót röhögtem, hogy 15 euró volt a szállás, és 35 euro az italfogyasztás. Ami persze 7 sörért nem botrányos, csak arányaiban volt vicces.
Az éjszaka nagyon hideg volt. Nekem. Ken nem fázott, de annál inkább horkolt a sok sör után… Reggel végre kisütött a nap, és újra felmelegedett az idő, de már nem lustálkodhattunk, mert 11-ig ki kellett volna jelentkezni. Volna. Merthogy a pakolás megint elég lazára sikerült: kutyák szabadon, gyerek a sátorban kúszott-mászott, mindent is felfedezett, mi még a szülőkkel folytatjuk ott ahol előző este abbahagytuk. Mivel minden vizes volt még a reggeli harmattól, ezért amúgy is vártuk, hogy egy kicsit megszáradjon a sátor külseje. Már dél is elmúlt, mire el bírtunk indulni.
Aznap Firenze volt a cél. Aki eddig olvasta az írásaimat nem fog meglepődni, hogy ezt is csak majdnem sikerült teljesíteni… Bementünk Firenzébe és nem fogjátok elhinni, de egy motornak való parkolóhely, annyi nem volt az egész városban. Nemhogy még látótávolságban legyenek a motorok… semmilyen hely nem volt. A főtéren leálltunk egy szusszanásra, de már jött is oda egy taxis, nagyon rendes volt, hogy ne időzzünk itt, mert nagyon szigorúan büntetnek, ha itt parkolunk. Javasolt három másik helyet, hogy hol álljunk meg, de azok is tele voltak. Ez volt az utolsó kísérlet. Itt jött el az az idő, amikor tudatosítanom kellett magamban, hogy a mi utunk nem arról szól, hogy bejárjuk Európa nagyvárosait és nevezetességeit. Innentől kezdve elengedtük, hogy „beugorjunk” egy városnézésre. Eldöntöttük, hogy vagy találunk olyan helyet, ahol a szálláshoz parkoló is tartozik, vagy be sem megyünk a városba.
Több, mint egy óra volt, hogy kimeneküljünk a firenzei csúcsforgalomból és a szűk egyirányú utcákból. A következő kisvárosban kerestünk egy kávézót, hogy megreggelizzünk (ebédeljünk) és eldöntsük, hogyan tovább. Vizsgálgattuk a térképet, hogy meddig is menjünk aznap és hol szálljunk meg (kemping vagy apartman), amikor ránéztem az időjáráselőrejelzésre és a következő 4 napban erős esőzéseket jeleztek Észak Olaszországban. Ez eldöntötte, hogy nem kempingezünk. A következő tervet ötöltük ki: Genováig megyünk, és keresünk valamit a városhoz közel, ahonnan esetleg tömegközlekedéssel is tudunk kirándulni és nem kell a parkolás miatt aggódni. Mondván várost nézni esőben is lehet. Így is lett. Genova már érezhetően drágább volt, mint Olaszország délebbi részei, de végül Ken talált egy szállást, ami szinte a belvárosban volt, mégis ígért biztonságos parkolást. Lefoglalta két éjszakára és boldogan vágtunk neki az útnak, érezve, hogy talán ez az utolsó nap, amikor ragyog az idő. Egyre északabbra voltunk, és végül is már október 15-e volt.
Szeltük a kilométereket, beszélgettünk arról, hogy már mennyi mindent láttunk és már mennyit jöttünk. Ken mondta is, hogy a nyilvántartása szerint már 7000 kilométer körül járunk, és ebben csak az van benne, amit két szállás között teszünk meg. Vagyis, ha egy éjszakánál többet maradunk valahol és ott ingázunk, az még nincs is benne. Ekkor elkezdtek a számok végig futni az agyamon és belém nyilallt, hogy akkor az sincs benne, hogy már volt 3000+ kilométer a motorokban, amikor elindultunk… Tudni kell, hogy a következő kötelező szervíz 10 ezernél volt aktuális, hogy érvényes maradjon a garancia. Mi úgy számoltuk, hogy ez Zaragoza magasságában fog bekövetkezni. Ez a sugallat arra kényszerített, hogy megnézzem a kilométer számlálót és nem tévedtem. Már 10 300 kilométeren túl voltunk. Hoppá! Mi legyen a következő lépés? Hová lett az a sok kilométer? Mennyivel léphetjük túl a 10 ezret, hogy még érvényes maradjon a garancia? Találunk-e szervízt Genovában, ahol azonnal tudnak minket fogadni? Mindjárt hétvége. Sokba fog nekünk kerülni Genova, ha nem kapunk még a héten időpontot… Ezeket zúdítottam Kenre úgy hirtelen, aki ettől nagyon csendben maradt.
Tudom, hogy tűkön ültök, de hogy meddig maradtuk Genovában, azt a jövő héten válaszolom meg. 😊
